Hattyúk

Hattyúk
	Bütykös hattyúk
	Kitárt szárnyú hattyú
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Lúdformák (Anserinae);
Nemzetség:	Hattyúk (Cygnini);
Nemek
	Cygnus; Coscoroba; Afrocygnus;
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hattyúk témájú kategóriát.

A „Hattyú” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Hattyú (egyértelműsítő lap).

A hattyúk (Cygnini) a madarak osztálya lúdalakúak (Anseriformes) rendjén belül a récefélék (Anatidae) családjának egyik nemzetsége.

A név etimológiája[szerkesztés]

A hattyú szó ugor eredetű, az ugor alapnyelv az ótörökből vette át (lásd ótörök kotan). A csagatáj török nyelvben a kotan szó ma is „hattyút” jelent. A hattyút az ugor nyelvekben a következő szavak jelölik: hanti koden, manysi hotan. A szó a magyar „gödény” szóval is rokon, a mai török nyelvben a kotan jelentése: borzas gödény.^[1]

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetség az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában.

Cygnus (Bechstein, 1803) – 6 ma élő és 9 fosszilis faj
- bütykös hattyú (Cygnus olor)
- kis hattyú (Cygnus columbianus)
- énekes hattyú (Cygnus cygnus)
- trombitás hattyú (Cygnus buccinator)
- fekete hattyú (Cygnus atratus)
- feketenyakú hattyú (Cygnus melanocoryphus)
- Cygnus hibbardi – kihalt
- Cygnus verae – kihalt
- Cygnus atavus – kihalt
- Cygnus paloregonus – kihalt
- Cygnus equitum – kihalt
- Cygnus mariae – kihalt
- Cygnus csakvarensis – kihalt
- Cygnus falconeri – kihalt
- Cygnus liskunae – kihalt

Coscoroba (Reichenbach, 1853) – 1 faj
- koszkoróbahattyú (Coscoroba coscoroba)

†Afrocygnus (Louchart, Vignaud, Likius, Mackaye & Brunet, 2005) – 1 fosszilis faj
- Afrocygnus chauvireae – kihalt, a miocén korban élt

A hattyú a kultúrában[szerkesztés]

Az ókori Görögországban a hattyú Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszban is szerepelt. Zeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta a világra a szép Helenét. Orpheusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet.

Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetónba, a Nap fiába. Phaetón a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyó vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. A Küknosz név a görög mitológiában még legalább háromszor felbukkan a fentin kívül is, Arész egyik fia, Poszeidón egyik fia és nem meglepő módon Apollón egyik fia is a Küknosz nevet viselte. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú latin Cygnus elnevezését is.

A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó.

Csajkovszkij híres balettjében, A hattyúk tavában is szerepelnek hattyúk.